Vörösmarty Mihály - A két szomszédvár

Vörösmarty 1831-ben írta ezt az epikus költeményt. A tárgy egy mindent betöltõ szenvedély, a rémes külsõségek között foganatosított bosszú története. Berzsenyi "kannibáli" mûnek nevezte, visszaborzasztónak érezte Kölcsey is. A korlátlan emberi indulatok merész rajza azonban nem csak pesszimizmust - lázadást is rejtett magában. Bevezetõ természeti képe az emberbõl való kiábrándulásról vall; Tihamér, a kacagányos délceg daliákhoz képest újfajta, komor, illúziótlan hõs: a mûvet a pusztulás levegõje lengi be, de pesszimizmusa egyben ítélet is a feudális világ rémségei fölött. (A magyar irodalom története, Szerk.: Pándi Pál Akadémia kiadó, Budapest)