Csokonai Vitéz Mihály - A csókok

Csokonai prózája verseinél is határozottabb rokokó vonásokat mutat: játékosságot, bájt és édességet. A Csókok elkápráztatóan hajlékony, árnyalatos, zengõ és színpompás, zsúfoltsága és modorossága ellenére is könnyed prózáját igazi hazai elõzmények nélkül, valóságos csodaként pattintja ki az ifjú Csokonai nyelvformáló zsenije. Maga a mû különös, bonyolult konglomerátuma az ó-görög lírai regénybõl és a 17-18. századi pásztoridillből átvett motívumoknak, cselekményrészleteknek. Van a mûnek ez méltán sokat emlegetett része, amely túlmutat a rokokón. Arról beszél, hogy az elõkelõk kicirkalmazott mulató-kertjei megszégyenülnek a nyíratlan, szabad természet elõtt, ahol a hõsnõ "plebejus fûzfák" árnyékában szendereg. Ez már a Nagyerdõ rengetegjét kezében Rousseau-kötettel járó öntudatos polgár szava. (A magyar irodalom története, Szerk.: Pándi Pál Akadémia kiadó, Budapest)